Első látásra. Ahogy az a nagykönyvben meg írva. Szinte még a nyálas pop-rock aláfestő zenét is hallottam, ahogy közeledtünk egymás felé! És aztán eltöltöttünk röpke fél órát együtt, ami csodálatos volt! De ah, aztán el kellett hagynom! Nem tudom a nem tudom a nevét, de biztos vagyok benne, hogy vissza fogok térni hozzá!

Na jó, abbahagyom, mert mostanra anya már 3 embernek mondta el, hogy végre-VÉGRE "párkapcsolatban élő" lettem, pedig az igazság még mindig az, hogy az idézett kifejezés maximum a laptopom és köztem levő viszony leírására szolgálhat. Bocs, anyu.

A valóság az, hogy ma korai zárást csináltunk az irodában(értsd: 5 óra...) éés a görögök unszolásálára úgy döntöttünk, nem a menzán fogunk étkezni, hanem elvisznek minket a Delikátessen nevű helyre. És ez az étterem/kifőzde/akármi tényleg zseniális egy hely (de még nem a szerelem)! Az utcán lehet enni, bent rendelhetsz. A benti rész teli van a tulajdonosok fotóival, ereklyéivel (nagyon furi kitömött majmok, kisautók, jegyek kombinációja) és három szakáccsal, akik hatalmas grillsütőn ügyködnek. És a helynek a specialitása a szuflaki és a patata. Előbbi rablóhús, utóbbi pedig egészben sült krumpli, félbevágva, és ezután, ahogy kéred fűszerezve (gombától, fetán keresztül, hagymásig, bármit). Én tejfölös-csípőssel nyomultam. Zseniális. -Ja, és az "asztalunk" egy rossz vespára rakott pár deszka volt, körülötte magasított székekkel.

Mindez 5 euróba került, ami ja, asszem, a heti egyszer élünk kategóriába tartozik.

Ezután, elmentünk sétálni -ami nem volt túl kényelmes, mert alig tudtunk mozogni az ételtől-de muszáj volt, mert az új helyemhez nem tudtam, hogyan kell eljutni, és a lánynak, akivel élek, órája volt, szóval várni kellett. 

Röviden: el kellett töltenünk valamivel kicsivel több, mint egy órát.

És ekkor történt meg a nagy találkozás.

Egy könyvesbolt.

Ami a földszinten még egészen átlagosnak tűnik - persze már itt is van egy nagy-nagy sornyi angol könyv, ami jó jel, göröghonban, még az átlagosnál is inkább az. 

De aztán lementünk az alagsorba. És egyszerűen hihetetlen. Úgy képzeljétek el, hogy a fele hely, valami ókori rom, és az üvegpadló alatt is az van a helyiség egyik részében - aki nem tudja: itt van egy olyan törvény, hogy nem lehet lerombolni ókori romokat, ha építkezés közben találnak valamit, szívás, körbe kell építened - ami tök jól néz ki, de pl. a metró már 10 éve nem tud elkészülni, mert mindig találnak valamit, bárhova fúrnak.

Na. tehát az ókori rom, és a világítása már eleve adnak egy bizonyos hangulatot az egész boltnak. De aztán ott van a berendezés. a plafonról mindenhol könyvek lógnak! Néhol random, néhol pedig tematikusan - például a képregény szekció úgy van jelezve, hogy pókember lóg egy adag könyvről. és a falakon faminták vannak, és minden teli van nagy babzsákokkal ahol az emberek üldögélnek és olvasnak. és elfelejtettem mondani, hogy tök nagy a belmagasság, és a könyvek mindenhol fel vannak polcolva egészen a tetőig, és így létrák vannak elhelyezve, hogy felmászhass értük!

Oké, lehet, hogy nem jött át, de komolyan, legjobb könyvesbolt, ahol eddig jártam. 

Bár kezdek hosszúra nyúlni, de a bolt után kiültünk még a fehértoronyhoz, a tengerpartra, Adával. Naplemente, happy, minden. Annyira jó volt relaxálni egy kicsit. Meg vártuk Amaliát (lány, akivel most élek) hogy befejezze az óráját és jöjjön -természetesen nekem még nincs telefonom, és Adát kellett (volna) felhívnia, hogy hol vagyunk. Aki ismeri az életemet, az gondolom sejti, hogy Ada telefonja pont abban a pillanatban merült le, amikor annyit mondott , hogy "hi, we are....". Szóval végül a magyar telefonomról kellett hívást indítanom. Nem volt a leggazdaságosabb nap, na. 

De, breaking news, holnaptól lesz görög telóm!

És, vezeklésként a mai napért, hazafele jövet kerestünk egy nagyobbacska üzletet és vettem magamnak 6 croissant-ot 2 euróért. ez egy pár napra jó lesz reggelire. Bár nem fog felérni a mindig friss, ropogós, vaníliával töltött, fahéjjal megszórt, kérésre felvágott, selyempapírba csomagolt, mosolygós néni által adott buhazzával, de ez utóbbiból egy került majdnem 2 euróba.  valamit valamiért, asszem.

még egy. ma az ebéd lencseleves volt. uborkasalátával. eddig még nem volt nap, amikor ne uborkasaláta lett volna. Ada, aki 2 héttel régebben van itt, egyszer már evett káposzta salátát is. furi. dee, jó pont, hogy mellé 2 őszibarackot adtak! év első őszibarackjai, yuppiee! és egy csomó görög otthagyta a tálca visszavivő hely mellett! áá. ha csak egy kicsivel kevésbé lennék szégyenlős, már mind a táskámban lenne. komolyan, 4 euró egy kiló őszibarack, és ők meg otthagyják az ingyenest. néha nem értem őket.

Ui.:tudom, hogy fotókat ígértem, de nem az én gépemről csináltuk, és a lány, akinél vannak, elfelejtette őket behozni az irodába. már megint. yupp.

ui2.: nagy termoszvadászatban vagyunk Adával - taktikánk a 2 eurós egyetemi kávé ellen. hahaha minket, kelet európaiakat nem tudnak térdre kényszeríteni ezek a kapitalista görögök!

ui3.: semmi előrelépés a saját lakás ügyében. pedig napi 2szer felváltva mondogatjuk Adával. előbb utóbb meg fogják unni, reméljük. 

ui4.:ma rábukkantunk egy egy eurós boltra. bárkinek nagy ronda műhajra, vagy "i love greece" lábtörlőre, vagy mintás wcpapírra (akciós, 3 tekercs 1 áráért van szüksége), az baráti áron, 1,5 euróért megrendelheti tőlem ;)

Internet, örömmel jelentem be, hogy ma lettünk egy hetesek  Görögországgal /persze csak ha a kezdeti egymás kerülegetéseket –értsd: családi nyaralásokat nem számítjuk bele-de miért tennénk, hiszen a hosszútávú kapcsolatunk most kezdődött/.

Lássuk mit történt eddig.

·         3 nap Thessaloniki

·         4 nap Athén

·         1 nap utazás a két város között

·         kulturális sokk

Thessaloniki

Teljesen más, mint bármilyen más város, ahol eddig voltam. Egyelőre képtelen vagyok átlátni a szabályait, ami furi, mert ezzel nem szokott problémám lenni. De tetszik.

Athén

Oké. 4 nap Athénban- milyen cool! Milyen az Akropolisz? – na ez az, amit nem tudokJ A városból a következőket tudtam megfigyelni: vonatpályaudvar, hév, metró, szálloda, ahol a konferencia volt (4 csillag, nagyon puccos környék – fuck yeah). Ja, és még az éttermet, ahova beültünk gyrost enni. 3 órára. Oké mást nem tudtunk tenni, fél hétkor véget ért a konfi, és 12kor indult a vonatunk vissza. Én ettől egy kicsit rosszul éreztem magam, de egyrészt a többiek megnyugtattak, hogy mindenki más is ezt csinálja (tényleg voltak öreg nénik akik egy kávé mellett cigiztek mellettünk vagy 2 óráig), másrészt a vacsora csak nekem jelentette azt, hogy oké, akkor rendelek egy ’pita girot” és kész. a többiek amikor éppen rájöttek, odaszóltak a pincérnek és kértek még egy-kettő gyrost, salátát, stb…

Ja, amúgy megfigyelés – Athén sokkal drágább, mint Thessaloniki, például előbbiben 70, utóbbiban 40 cent a buszjegy.

Thessaloniki-Athén vonatút

A rémálom. Pedig olyan jó ötletnek tűnik: menjünk este vonattal, beszélgetünk, aztán átalusszuk az éjszakát. Persze. Hadd mondjak valamit. Egyrészt kényelmetlen (villany fullosan égve, klíma 15 fokra véve valamiért) másrészt veszélyes is –mindenféle náció járkál fel-alá egész éjszaka, az ellenőrök elől bújkálva és közben a csomagokat stírölve. És ha ez még mindig nem lenne elég, minden egyes megálló előtt hangosbemondóban bemondják hogy mi jön. ja, és ha mégis el tudnál szundítani 5 percre, akkor biztos beraknak egy menj az étkezőkocsiba, mert most sült ki a pizza bejelentést.

Na ezt képzeljétek el és azt, hogy én naivan nem vittem se olvasni, se hallgatnivalót. Mikorra leszálltunk tényleg az őrület határán voltam.

Sokk

Szóval bár még csak egy hete vagyok itt, úgy tűnik, mintha egy hónap lenne, annyi minden történt. És így bekövetkezett az, hogy a Thessaloniki-i rózsaszín minden szép napok után eljutottam a sokk fázisba, ahol elkezdtek zavarni a dolgok.

Ez valamikor akkor következett be, amikor a konferencia harmadik napján voltunk, és már megint nem kezdtünk el semmit sem időben – igazából délőtt 11-kor már 2,5 óra késésben voltunk. Ami egy dolog. Meg lehet érteni, ha bomba robban, vagy valaki megbetegszik, és emiatt csúszik az egész napirend. DE nem!  Elvileg minden elő volt készítve. és mindenki ült, beszélgetett, azok is, akik a napirendért lettek volna felelősök. Aztán persze mindennel rohanni kellett, mert úúú, nagyon késésben vagyunk.  És próbáltam mondogatni magamnak, hogy halera, és nyugi és minden de valahol 2 óra után már nem ment. Egyszerűen. puff. puff. puff.

És a kifogások.Mindig mindenre van kifogás. A kedvencem, az egy, ultimate erről nem tárgyalunk kifogás: mi ezt mindig így csináljuk. És ezzel minden vita el van intézve. És persze, nem várom el, hogy hirtelen minden megváltozzon, de ugyan már. Olyan tehetséges nemzet, csak egy kicsit mernének kockáztatni. Vagy nyitottak lenni. Vagy nem függni annyira attól, hogy mit mond a felsővezetésük.

És ez a nagy dolgoktól kezdve egészen a kicsikig így van. Komolyan. Van egy magyar tánc, amit egy magyar konferencián találtunk ki, és ahol éppenség ott volt egy görög. Akinek valószínűleg tetszett, mert miután hazajött Görögországba, megtanította nekik, és most ők is táncolják. A baj csak az, hogy úgy tanította meg nekik, hogy néhány mozdulat rossz, nem jön ki ütemre. Ami nem tudom miért, de kifejezetten zavar. De persze nekem kell alkalmazkodnom a rosszhoz, mert ők aztán nem fogják megváltoztatni.

Tudom, hogy nem szabad belemenni egy én versus a görög nemzet harcba, de egyszerűen ááá, ami zavar, az zavar.

Oké, napi kirohanás vége.

Amúgy rendes népek tényleg. És vannak kifejezetten szórakozató tulajdonságaik is.

Az eddigiek alapján tipikus amelyik kutya ugat, az nem harap típussok. A kedvencem a fiúk. Akik írogatnak facebookon, és nagyon menők, és mindenkinek elmondják a macsó kalandjaikat a nőkkel. Aztán rájössz, hogy a mediterrán hősszerelmes igazából egy egót féltő kisfiú, akinél neked kell udvarolnod, hogy ő esetleg hajlandó legyen megkockáztatni azt, hogy tesz valami lépést. Amúgy ez lehet azért van, emrt itt tényleg a nők hordják a nadrágot.

A kedvencem a grörögökben az érzelmesség. Megdöbbentő volt, hogy az emberek –fiúk is, nyíltan sírnak egy-egy ülésén a  konferenciának. A 4 nap végén pedig volt egy fél órás mondjuk köszönetet egymásnak rész, ami egy nagy mindenki szeret mindenkit ölelkezésbe fulladt. Bár nem tartom magam érzelmi analfabétának, de ez már nagyon megviselt.

Ami külön kedves a szívemnek, hogy valamiért nagyon szeretik Magyarországot. És nem azért, mert én onnan jöttem, mert Romániáért, ahonnan a másik két lány jött nincsenek oda annyira. És nagy öröm a szívemnek, hogy ez a fiatalabb nemzedék már nem azt tudja hazánkról, hogy gulyás, meg olcsó nők és slussz passz. Nem, tudják, hogy Budapest, kulturális élet, tudják a romkocsmák nevét, és egész egyszerűen le vannak nyűgözve, hogy én ott élhetek. Bizony, mikor csillogó szemekkel megosztják veled, hogy egyszer már lehettek ott, és tudják, hogy köszönöm és szia, és mennyire menő, hogy magyar vagyok, az jó érzés. És kicsit dühítő, hogy ezt otthonról nem látjuk.

Ennyi mára.

Igen, képek feltöltése tervbe van véve ;)

 Helló Görögország!

Megjöttem! Ez biztos. Már vagy két napja.

És a nap is süt! És a szél fúj és a tenger hullámzik! - nem, nem fürdésre való, igen, kikötő város, igen tegnap este kiültünk a partjára romantikázni - igen, a lemenő nap fényében egy jó nagy kupac emberi ürüléket sodort felénk a víz. Költői, ugye? Halera, re!

És akkor jöjjenek a kezdeti impressziók - ítélkezés nélkül, mert interkulturális kommunikáción megtanultuk, hogy ítélkezni csúnya-csúnya dolog, meg amúgy sem általánosítunk 2 nap után, meg ilyesmik...

• reggel a busz elvitte a szemeteskonténert - csak én lepődtem meg
• pár ember random összeverekedett a kampuszon (50 egymást taszigáló, és kakaskadó görög srác) - csak én lepődtem meg
• a zebrán, ha zöld van, aés balról kanyarodnak a kocsik, a gyalogosnak el kell engedni őket - lett elmagyarázva nekem, miután kicsit meglepődtem, hogy majdnem elütöttek
• amikor egy 30 év alatti jóember le akart ülni a buszon, mindenki egy emberként kezdett el kiabálni vele, hogy hogy lehet ilyen nem tudom micsoda, mert nem értettem, de elég mérgesen néztek rá szóval biztos nem arról prédikáltak neki, milyen szép az ingje - szerintetek volt rajtam kívül sokkolva valaki?
• anya mondta, hogy a magyar sajtó tele volt azzal, hogy jaj, így óriási sztrájk Görögországban, úgy óriási sztrájk Görögországban, nincsenek újságok, tévé, jaj mi lesz itt - minden normális volt szerintem, biztos, amit biztos azért megkérdeztem a görögöket, ugyan lemaradtam e már valamiről - mindenki teljesen le volt sokkolva, hiszen semmi nem történt
• a görög srácok szebbek mint a lányok. komolyan. utóbbiak-hát- nagyon nem tudom hogyan fogalmazzak szépen. na. mondjuk ki azt, amit ki kell mondani. szőrösek. 
• Ez persze azt is jelenti, hogy a srácok úgy is viselkednek, néznek ki, mint a lányok. kábé 160 centi magasak. viccesek egyelőre mennyire nem képes az egójuk megbirkózni azzal, hogy egy lány magasabb náluk ;)
• csak csináld szemléletmód - a napok eszméletlen rövidek, és a végén azt veszed észre, hogy nem sikerült a terveddel haladnod, valahogy mégis minden kész van a határidő utánra pont annyira, hogy ne őrülj meg ANNNYIRA miatta, csak éppen egy kicsit
• ingyen menza! - hatalmas, nagyon nagy, mindig tele. a kaja nem vészes. vicces, milyen pofátlanul vesznek el az emberek 2-3 adag ingyenkaját
• és abban az országban, ahol ingyen van a menza, és emellett a legolcsóbb péksütemény 1 euró és a legolcsóbb kávé 2 ott még mindig dívik a török wc divatja - értsd egy lyuk a földben. fantasztikus. az egész egyetemen 2, azaz 2 angol wc van! komolyan mondom, az az érzésem, hogy a Dűnén vagyok, mert annyira meg kell tanulnom beosztanom a napom, és tartalékolnom a testnedveimet a megfelelő helyre, a megfelelő időbe
• ja, minden nagyon drága. nem igazán tudok megúszni egy napot 10 euró alatt. ami nem sok görög átlaghoz nézve, hiszen még kaját sem veszek magamnak, dee, ha átkalkulálom a magyar keresethez szabott diákbüdzsémre. pff. hasgörcs. halera girl, halera.
• a fentebb említett dolog miatt még nem vettem gyrost sem. bizony. 3 euró. drága mulatság. majd hétvégén, amikor "csak" ebéd van a menzán, és nincs vacsi
• jó tanács: Makedónia, mint ország nem létezik! Makedónia az görög föld része, amúgy az országnak is annak kellene lennie, de van egy csúnya, bitorló nép (nem értettem a görög nevüket), akik kiszakították a területet és létrehozták "Skopje"-t. ezt egy lány mondta el nekem, miután már vagy 3-szor kiejtettem a számon, hogy a buszom Makedónián keresztül jött, ééés nem értettem miért néznek rám furán
• Ja, amúgy a szerb-makedón határ tök üres volt, mégis egyedül nekünk 3 órát kellett várnunk!!!!! persze rosszindulatú feltételezés lenne, hogy azért, mert görögökkel teletömött görög utazási iroda busza volt. nagyon csúnya alaptalan állítás. biztos el voltak foglalva aaaaaa. ja. azzal. pontosan.
• és legsokkolóbb tény. az egyetemen nem szabad 10 óra után maradni. nem nem azért, mert bezárják. nem. azután ez a drogmaffia terepe. tudjátok, van egy ilyen gyönyörű törvény, hogy az egyetem területére NEM teheti be a lábát semmilyen rendőr. A görögök azt mesélték, hogy egyszer valakit megkéseltek egyik este és a hullája 2 hétig az egyetem alagsorában pihent, mert annyi időbe tellett lepapírozni, hogy bejöhessenek a rendőrök

Végül: Halera =ne aggódj, nyugi, minden rendben, nem kell sietni, mindig van idő. a görögök elég büszkék arra, hogy mindent ebben a szemléletben végeznek, nekem is elég sokat mondták. És mivel az elkövetkező 8 hónapban lesz bőven halera, ezért a cím.

Rohanok a menzára! Mert különben elkések a zumbáról - ja szocializálódom, beiratkoztam rá :)