Internet, örömmel jelentem be, hogy ma lettünk egy hetesek  Görögországgal /persze csak ha a kezdeti egymás kerülegetéseket –értsd: családi nyaralásokat nem számítjuk bele-de miért tennénk, hiszen a hosszútávú kapcsolatunk most kezdődött/.

Lássuk mit történt eddig.

·         3 nap Thessaloniki

·         4 nap Athén

·         1 nap utazás a két város között

·         kulturális sokk

Thessaloniki

Teljesen más, mint bármilyen más város, ahol eddig voltam. Egyelőre képtelen vagyok átlátni a szabályait, ami furi, mert ezzel nem szokott problémám lenni. De tetszik.

Athén

Oké. 4 nap Athénban- milyen cool! Milyen az Akropolisz? – na ez az, amit nem tudokJ A városból a következőket tudtam megfigyelni: vonatpályaudvar, hév, metró, szálloda, ahol a konferencia volt (4 csillag, nagyon puccos környék – fuck yeah). Ja, és még az éttermet, ahova beültünk gyrost enni. 3 órára. Oké mást nem tudtunk tenni, fél hétkor véget ért a konfi, és 12kor indult a vonatunk vissza. Én ettől egy kicsit rosszul éreztem magam, de egyrészt a többiek megnyugtattak, hogy mindenki más is ezt csinálja (tényleg voltak öreg nénik akik egy kávé mellett cigiztek mellettünk vagy 2 óráig), másrészt a vacsora csak nekem jelentette azt, hogy oké, akkor rendelek egy ’pita girot” és kész. a többiek amikor éppen rájöttek, odaszóltak a pincérnek és kértek még egy-kettő gyrost, salátát, stb…

Ja, amúgy megfigyelés – Athén sokkal drágább, mint Thessaloniki, például előbbiben 70, utóbbiban 40 cent a buszjegy.

Thessaloniki-Athén vonatút

A rémálom. Pedig olyan jó ötletnek tűnik: menjünk este vonattal, beszélgetünk, aztán átalusszuk az éjszakát. Persze. Hadd mondjak valamit. Egyrészt kényelmetlen (villany fullosan égve, klíma 15 fokra véve valamiért) másrészt veszélyes is –mindenféle náció járkál fel-alá egész éjszaka, az ellenőrök elől bújkálva és közben a csomagokat stírölve. És ha ez még mindig nem lenne elég, minden egyes megálló előtt hangosbemondóban bemondják hogy mi jön. ja, és ha mégis el tudnál szundítani 5 percre, akkor biztos beraknak egy menj az étkezőkocsiba, mert most sült ki a pizza bejelentést.

Na ezt képzeljétek el és azt, hogy én naivan nem vittem se olvasni, se hallgatnivalót. Mikorra leszálltunk tényleg az őrület határán voltam.

Sokk

Szóval bár még csak egy hete vagyok itt, úgy tűnik, mintha egy hónap lenne, annyi minden történt. És így bekövetkezett az, hogy a Thessaloniki-i rózsaszín minden szép napok után eljutottam a sokk fázisba, ahol elkezdtek zavarni a dolgok.

Ez valamikor akkor következett be, amikor a konferencia harmadik napján voltunk, és már megint nem kezdtünk el semmit sem időben – igazából délőtt 11-kor már 2,5 óra késésben voltunk. Ami egy dolog. Meg lehet érteni, ha bomba robban, vagy valaki megbetegszik, és emiatt csúszik az egész napirend. DE nem!  Elvileg minden elő volt készítve. és mindenki ült, beszélgetett, azok is, akik a napirendért lettek volna felelősök. Aztán persze mindennel rohanni kellett, mert úúú, nagyon késésben vagyunk.  És próbáltam mondogatni magamnak, hogy halera, és nyugi és minden de valahol 2 óra után már nem ment. Egyszerűen. puff. puff. puff.

És a kifogások.Mindig mindenre van kifogás. A kedvencem, az egy, ultimate erről nem tárgyalunk kifogás: mi ezt mindig így csináljuk. És ezzel minden vita el van intézve. És persze, nem várom el, hogy hirtelen minden megváltozzon, de ugyan már. Olyan tehetséges nemzet, csak egy kicsit mernének kockáztatni. Vagy nyitottak lenni. Vagy nem függni annyira attól, hogy mit mond a felsővezetésük.

És ez a nagy dolgoktól kezdve egészen a kicsikig így van. Komolyan. Van egy magyar tánc, amit egy magyar konferencián találtunk ki, és ahol éppenség ott volt egy görög. Akinek valószínűleg tetszett, mert miután hazajött Görögországba, megtanította nekik, és most ők is táncolják. A baj csak az, hogy úgy tanította meg nekik, hogy néhány mozdulat rossz, nem jön ki ütemre. Ami nem tudom miért, de kifejezetten zavar. De persze nekem kell alkalmazkodnom a rosszhoz, mert ők aztán nem fogják megváltoztatni.

Tudom, hogy nem szabad belemenni egy én versus a görög nemzet harcba, de egyszerűen ááá, ami zavar, az zavar.

Oké, napi kirohanás vége.

Amúgy rendes népek tényleg. És vannak kifejezetten szórakozató tulajdonságaik is.

Az eddigiek alapján tipikus amelyik kutya ugat, az nem harap típussok. A kedvencem a fiúk. Akik írogatnak facebookon, és nagyon menők, és mindenkinek elmondják a macsó kalandjaikat a nőkkel. Aztán rájössz, hogy a mediterrán hősszerelmes igazából egy egót féltő kisfiú, akinél neked kell udvarolnod, hogy ő esetleg hajlandó legyen megkockáztatni azt, hogy tesz valami lépést. Amúgy ez lehet azért van, emrt itt tényleg a nők hordják a nadrágot.

A kedvencem a grörögökben az érzelmesség. Megdöbbentő volt, hogy az emberek –fiúk is, nyíltan sírnak egy-egy ülésén a  konferenciának. A 4 nap végén pedig volt egy fél órás mondjuk köszönetet egymásnak rész, ami egy nagy mindenki szeret mindenkit ölelkezésbe fulladt. Bár nem tartom magam érzelmi analfabétának, de ez már nagyon megviselt.

Ami külön kedves a szívemnek, hogy valamiért nagyon szeretik Magyarországot. És nem azért, mert én onnan jöttem, mert Romániáért, ahonnan a másik két lány jött nincsenek oda annyira. És nagy öröm a szívemnek, hogy ez a fiatalabb nemzedék már nem azt tudja hazánkról, hogy gulyás, meg olcsó nők és slussz passz. Nem, tudják, hogy Budapest, kulturális élet, tudják a romkocsmák nevét, és egész egyszerűen le vannak nyűgözve, hogy én ott élhetek. Bizony, mikor csillogó szemekkel megosztják veled, hogy egyszer már lehettek ott, és tudják, hogy köszönöm és szia, és mennyire menő, hogy magyar vagyok, az jó érzés. És kicsit dühítő, hogy ezt otthonról nem látjuk.

Ennyi mára.

Igen, képek feltöltése tervbe van véve ;)