Szóval. Van egy kis problémája az ember lányának, ha Thesszalonikiben él. mindenki, aki Kárpátok bérce övezte kis hazában ragadt azt kérdezgeti tőle: milyen barna vagy???

Na mármost. Barnulni a naptól lehet. Itt a városban ezt elég egyszerűen ki lehet kerülni. Klímás helyiségek és közöttük árnyékos összekötő utcák (ahol gyakrabban járok már fejből tudom mikor süt oda a nap - ergó kikerülöm). Szóval itt nem leszel barnább. Ahol barnább leszel az a tengerpart. ahova nagyon könnyen lejuthatsz, mert a Fehér toronytól minden nap indulnak buszok nem Chalkidikire, de már majdnem oda 10 euróért. Ami nem sok, tényleg nem. Ha van kereseted. Na ha önkéntesként élsz egy nagyon drága országban, akkor nem áll fenn annak a veszélye, hogy legyen pénzed. Szóval le sem merem írni hányszor fürödtem eddig az Égei tengerben 2 hónapos ittlétem során. 

De. most elárulok a nagy titkot. A görögök kényelmesek. És nagyon nem kelet-európaik. Szerencsére mi ez utóbbiak vagyunk, és így sikerült felfedeznünk egy nagy titkot. A rendes helyi buszok elmennek egészen a kis falvakig Thesszaloniki körül. A 30 kilóméterre levő kis falvakig is.  Amik a tenger partján vannak. 

amikor megkérdeztük az egyetemista, fiatal görögöket, igaz e ez, mondták, hogy ja persze, csak ők nem szeretik, mert ezeken a helyeken nincs beach bar (=5 euróért egy frappé és napernyő, fekvőhely egy napra) meg ugye csak 30 kilóméterre van a várostól és a tenger nem olyan tiszta, mint Chalkidikin.

Mire nekünk valami ilyesmi volt a válaszunk: tengerpart 1 Euróból és eddig nem mondtátok nekünk?!

Tahát felkerekedtünk. Nagyon nem tudtuk merre kell menni, a lényeg az volt hogy el kell menni az IKEÁig (fél óra busszal a lakhelyünktől) és onnan felülni valamelyik buszra, valahol leszállni, lehetőleg minél távolabb a várostól =közelebb a végállomáshoz, és aztán lesétálni a tengerpartra.

Na még egy rendszert kicselező adalék. Engem meglehetősen bosszant, hogy általában 40 centet fizetek egy 10 perces utazásért ami a lakhelyem és az egyetem között van, ezért szoktam rá mostanában a sétálásra. De van egy olyan opció, hogy ha átszállsz, akkor csak 50 centet fizetsz összesen. És mi úgy döntöttünk ezt választjuk. És megérte, mert így majdnem 3 órát buszozhattunk a pénzünkért. 3 órát. 3 órát!!!!

Na de hogyan. Tudnotok kell, hogy az IKEAig minden rendben volt. Találtunk egy buszt, amin a Paralia felirat volt, sőt még valamilyen isteni jelként egy napernyős 40es úriember is volt rajta. Tökéletes gondoltuk, és amint begördült a busz felültünk rá. Nem volt klíma, ami egyáltalán nem zavaró délután 3kor 40fokban egy full napsütésben álló járműben. sebaj, gondoltuk, 5 perc múlva indulunk. A történethez hozzátartozik még az is, hogy a busz legesleghátulján ültünk, hogy mind a hárman elférjünk egymás mellett íígy első kézből láttam meg az első jelet ami nem tetszett. A tervezett indulás után 5 perccel a buszvezetőnk kis létrát fogva felmászott a busz tetejére.  20 perc múlva már másik 2 buszvezető is ott állt, és valamit nagyon beszélgettek. még 20 perc múlva nekem nagyon úgy tűnt, hogy megvonják a vállukat, és végeznek. Na ez annyira nem tetszett, de az az irányú megkönnyebbülésem, hogy az ablakon át hirtelen jött be levegő felülírta a vállvonogatás miatta rossz érzésem. És mivel 45 perc késésben voltunk, úgy hasítottunk, hogy mehettünk volna egyenesen a Hungaroringre. Plusz még valamire rádöbbentünk. Thessaloniki körül van véve mindenféle töpörtyű kis hegyi falvakkal(ahova először bemegy a busz és csak azután veszi az irányt a tengerpart felé). Ami elég hullámvasutazás szerűvé teszi a buszuatat.. Esetünkben egy hangos hullámvasút, mert a motorunk úgy bőgött, mint a Batmobil rosszabb napjaiban. És aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen.

Épp elhagytuk azt a falut, városkát, nem tudom, ahol mindösszesen egy utca, 2 kávézó, 1 taverna, benzinkút és egy kandallóárus(?!) volt, és igyekeztünk felfelé a hegyen a következő faluba, amikor na, kitaláljátok? Lefulladtunk.  És álltunk ott vagy egy fél órát várva, hogy hűlljön a motor, mi meg végleg megfőjünk a saját izzadságunkban. És gondoltam mielőtt ez bekövetkezne, és végleg elnyelne a műanyag szék, dokumentálom ezt az eseményt. így született a következő kép. Művészi beállítás a görög pusztáról.

Aztán elindultunk. És kanyarogtunk is vagy még fél óráig. Egészen addig, amíg  le nem álltunk. Megint.  De ezúttal véglegesen. Legalábbis erre következtettünk abból, hogy a buszvezető mond valamit, aztán mindenki leszáll és elkezd gyalogolni a forró kietlen szűk forgalmas úton a falu felé. De nem baj, mert 10 perc gyaloglás után találtunk egy tengerpartot. Ami nem olyan volt, mint Chalkidiki, mert szűkebb volt a hely, gyorsan mélyült, a falunak a csónakkikötője volt 10 méterre tőlünk, nem voltak szerb turisták, de néhány helyi görög család volt ott, sőt még egy taverna is. Tehát nem voltunk elvágva a civilizációtól. És volt víz meg homok. Jó volt. Életemben először napoztam is. Hmm. furcsa volt.

Mivel aznap este bulizni mentünk, ezért úgy gondoltuk fél nyolckor hazaindulunk, feltételezzük, hogy a busz nem robban le megint, várakozásokkal együtt 2 óra alatt otthon leszünk, 10-től éjfélig elkészülünk, 1re ott vagyunk. Na ki is gyalogoltunk a buszmegállóhoz. Ami egy tábla az út szélén. Tök jó volt, még egy zöldséges is volt a mellette, vettünk uborkát, meg friss görögdinnyét, boldogak voltunk, minden, és aztán vártunk. Itt egy kép róla.

Amikor már fél órája vártunk, akkor odaküldtük a zöldségeshez Didit, mivel ő már szeptember óta itt él, meg még egy görög kurzuson is volt, hogy ugyan kérdezze már meg a legszebb görögségével, hogy jár e itt a busz. Mire a válasz az volt, hogy persze. Mikor? 10 kor jön a következő. ekkor volt 8 óra. a-a. nem jó, nagyon nem jó. Szóval következett a stoppolás rész. ami nem igazán működött. szóval mmiután 15 percet álltunk ott feltartott hüvelykujjal a zöldséges férje elkezdte kipakolni a zöldségeket a hátsó ülésről majd mondott valami olyasmit, hogy "ela". ami azt  jelentette, hogy elvisz minket addig, ahol több busz jár. ami nagy segítség volt, mert vagy 20 percet vitt kocsival, gyalog azon az úton, sötétedve annyira nem szívesen mentünk volna végig. Amúgy ez az út hangulatos volt nagyon. A kocsi olyan igazi lepukkant, vidéki sárdagasztó jármű volt, a fickó mivel nem volt az a beszédes fajta, felcsavarta a hangerőt a rádión ami tradicionális görög zenét játszott, az út kanyargott, a nap meg nagyon narancssárgán bukott alá az Égei tengerbe.

Aztán a faluban elértünk egy buszt, hazajöttünk, kávét ittunk, a buli képeket meg mindenki megnézheti facebookon ha van hozzá indíttatása. Mondjuk elég unalmasak, állunk és mosolygunk. De hajrá velük!