Ma elmentem a Carrefourba bevásárolni. Ez a helyi Tescó, ami méretileg a magyar Tescó hipermarket fele/negyede, de itt ez a legnagyobb valami amit találni fogsz.

És képzeljétek először, amióta kint vagyok élő magyar beszédet hallottam. Kivétel persze Didit. De komolyan az ember nyugisan tolja a bevásárlókocsiját miközben azon filózik hogy a 21 centes, 45 grammos vagy a 40 centes 70 grammos croissant éri e meg jobban, és egyszer csak ilyet hall: husiiiiiiiiii, a póóók emberes, vagy a mickey egeres pólót vegyüük meeeg? (dörmögés, dörmögés dörmögés) de husiiiiiiii, hol voltak a csokik? még azt is vennünk kell! válasz: na szia, mentem. 

És ekkor egy kopasz úriember elmegy melletted. Elég kidolgozott, "husit" nem így képzeltem volna el. Miután mrs husi rájön, hogy husi otthagyta kétségbeesetten kirohan a folyosóra és ekkor látom, hogy igen egy 20 centi magas platformcipős, miniszoknya, neonfelső hölgy a kissé idegesítő hang tulajdonosa. Kissé ijedten nézedt rám, amit nem tudom azért volt e, mert elvesztette a husiját, vagy mert ekkor én már erősen vigyorogtam. UTólag jutott eszembe, hogy igazán megmondhattam volna neki hol vannak a csokik.

És az első után mi az utolsó?

Na az utolsó alkalom, hogy útlevél nélkül mentem el bevásárolni. Néha felindulásomban arról szoktam elmélkedni, hogy miért is tartozik a földteke ezen pontja Nyugat Európához, és bevallom ezután az eset után is ilyen politikailag nem annyira korrekt, szép, stb gondolatok merültek fel bennem.

Történt ugyanis hogy bankkártyával szerettem volna fizetni. képzeljétek el: az elmaradott, szegény, munkába lovakkal járó és olvasni alig tudó Kelet Európában bemész a TEscóba, odanyújtod a bankkártyád, és fél perc múlva távozol. Na itt a szituáció a következő: megkérdezed lehet e bankkártyával fizetni. mondják, hogy persze. megnyugodsz. Aztán elkérik a bankkártyád. és a pénztárosnő elsétál vele a pénztársor másik végébe. Na már most ezután két lehetőség van: őrizetlenül hagyod a 16 eurónyi bevásárolt cuccod, vagy őrizetlenül hagyod a bankkártyád. Úgy döntöttem, hogy az előbbi verziónak van kevesebb hozadék káros járuléka, szóval utánasétáltam a pénztárosnőnek. Ami jó volt, mert éppen arra a részre értem oda, amikor közölték, hogy passport. give you passport. ok, valamiért nem útlevéllel járok vásárolni.(illetve eddig nem azzal jártam) Mea maxima culpa meg minden. Mondtam nekik, hogy vagy bankkártya, vagy itt hagyok mindent, mert nincs készpénzem. nem tudom mennyire volt érthető, de végül odaadtam nekik az ISIC kártyámat, és azt elfogadták. (Amúgy ezt bárkinek megcsinálják 5 perc alatt 2000 pénzért, és ha gondolkodtok rajta, hogy megcsináljátok e, nos nekem ez az eset volt az első alakalom, hogy bármiféle hasznom volt belőle).

De ezután még nem volt vége, mert ugye pin kód kell. szóval be kellet másznom a vevőszolgálati pultba, ott beütnöm a pinkódom. A végén biztos ami biztos alapon még alá is írtam a blokkot. Mert miért ne.

A legszebb a többi vevő arca volt, amikor végül a pénztárosnővel együtt visszamentünk. Ő azért, hogy pergő nyelven elmagyarázza a következő vevőnel,. hogy idióta külföldinek furcsa szokásaik vannak, én meg azért, hogy megnyugodjak, nem hiányzik semmi, megérte a hossza tortúra ezért a harci zsákmányért.