Találd meg a piaci rést. Aztán törj be, és racionális 21. századi harcos módjára szipolyozz ki annyi pénzt, amennyit csak tudsz belőle. Persze úgy, hogy legyél közben fenntartható, meg etikus, mert az jó -meg mégsem esik annyira jól, hogy mindenkit kihasználó idiótákként festik le a kedves közgazdászokat minden művészi alkotásban.

Valami ilyesmit tanítanak ennél kicsit bonyolultabban a Fővám tér 8 szép épületének falai között. Tegnap este végre gyakorlati hasznát vettem neki. 

Az egész ott kezdődött, hogy kaptunk egy fülest, hogy hol lesz az utolsó nagyobb buli, mielőtt teljesen kiürül a város a nyár miatt. Ott a helyünk, ugye. Ami egy egyszerű elhatározás, de utána jön A probléma. Mit vegyünk fel? Bár a problémát jelentősen egyszerűsíti a gardróbom szerény mérete, de még így is. Szóval a hogyan öltözzünk fel bulira kérdést a lányok itt (is ugyanúgy, mint ahogy bárhol másutt) a rövid szoknya, alacsony felső kombó párossal oldják meg. Ami nem baj, nem vagyok apáca, általában én is úgy szoktam. De tegnap este, valami megérzés jött. És a fekete minit egy fehér maxira cseréltem..Aztán ha már lúd, legyen kövér alapon - ha már különbözök az itteni lányoktól, akkor különbözzek nagyon, döntöttem el. Hajat kiegyenesíteni, nude smink, stb... Kábé teljesen az ellentetje voltam mindenkinek. Ami vicces volt és valahol felszabadító is, hogy nem kell a görög leányzókkal ugyanúgy kinézve "versenyezni".

És az eredmény? Annyi kávémeghívást kaptam, hogy az egész jövőheti koffein adagomat tudnám belőlük fedezni, ha...

Ha. Nem lenne Hollywood. Filmek. pfuh. Komolyan, az a baj velük, hogy ha sokat nézed őket, akkor mindenféle elvárásaid lesznek. Érzelmekről, meg szikrákról, meg dobbanásokról, nem is beszélve a gejl popzenei aláfestésről. És ezek az elvárások lekorlátoznak. Hála nekik nem tudsz mást csinálni, mint mosolyogva fejet csóválni a Papadopulosoknak. 

Ui.: ebben a buliban nem voltak görög tradicionális számok. hála az égnek. Kaptunk viszont helyette Ups I did it againt, back street boyst, abba-t, meg minden hasonló finomságot. 

Valamikor reggel 10 tájékán, az irodába menet haladva, a négysávos úton sétálva, nem izgatva magam azon, hogy egy piros van, kettő még zöldben sem állnának meg, rájöttem, hogy kezdek aklimatizálódni.

De aztán jött a ma esti training az újdonsült középvezetőinknek (vezetői készségek, nagyon szép). Ahol arról beszéltem nekik, hogy 2 éve még totál szétszórt és szervezetlen voltam. És ekkor jött egy feltörő na neee, teee???!! Az nem lehet! És rájöttem, hogy még mindig nagyon magyar vagyok. 

De komolyan itt nem lehet szétszórt lenni! Pl. ma reggel. az utolsó utáni pillanatban épp elindultam volna, amikor a tükör előtt utolsó pillantásokat magamra vetve valami hűvöset éreztem a térdemen. Aztán a vádlimon. Aztán rájöttem, hogy az ásványvizet, amit befagyasztattom, na azt le is kellett volna normálisan zárni, mert elég gyorsan olvad ki ahhoz, hogy eláztassa a fele táskám.Aztán miután átpakoltam mindent másiktáskába, és végre már úton voltam, na, a buszon 4 ember magyarázott valamit nekem. Akik miután rájöttek, hogy egyértelműen nem vagyok görög, egymással kezdtek el beszélgetni, és a maguk diszkrét módján, miközben nevetgéltek, néha még rám is mutattak. Aztán leszálltam, és azt hittem, már a finishben vagyok, de ekkor elémtoppant egy rózsaszín napszemüveges, furán kinéző csávó és angolul kezdett el kérdezősködni, hogy merre van a teológia tanszék.(amúgy elég vicces, hogy a teológia meg katonai tanszék miatt egy csomó pap/katona masírozik az egyetemen. Erről jut eszembe, hogy múltkor a buszon a szokásos reggeli hering üzemmódban egy pap tanoncnak voltam nekinyomva. elég furán éreztem magam, mert elég aznap éppen mélyen volt a felsőm dekoltálva, és emlékszem mekkora ramazurit cspnak mindig a templomok környékén ebből, szóval gyötört a bűntudat, hogy most én akkor éppen rosszat cselekszem, mert bujtogatom őt, de arrébb menni nem tudok, na furi volt.) De visszatérve a furi csávóhoz. Miután mondtam neki, hogy dunsztom sincs merre van a híres teológia tanszék(amúgy komolyan az iroda-menza-cafeteria háromszögben létezek), rákezdett, hogy ő izraeli, és minek jöttem ide, Budapesten kellett volna maradnom, mert ez a hely, nagyon sovány, és menjek vissza, mert az jobb, és bolond vagyok, hogy eldobom magamtól azt a lehetőséget, hogy Budapesten tanulhatok.

Szóval ezek után szimpla 20 perces késéssel rohamléptekkel caplattam az iroda felé, és azon filozofáltam, hogy senki sem fogja elhinni, hogy ez tényleg mind megtörtént egy reggel alatt, és sokkal egyszerűbb lenne azt mondani, hogy sorry, elaludtam. És végre megérkeztem! És az ajtó zárva volt. Ergó én voltam az első. Hát persze. Már megint. 

Furi nekem ez az újonnan jött szerepkör. Ez a rendezett ember. Precizitás. Olyan furcsa szájíze van. Nem tudom. Mindig úgy éreztem, hogy a káosz, meg a szabályok nem szeretése, meg a kontrollok nélkülisége hozzám tartozik. És most hirtelen nyakamba akasztják ezt a felelősségteljes szerepkört. Nem tetszik. Olyan felnőtt. Olyan elvárásokkal teli.

Biztos, ami biztos, ma azért sikerült elhagynom a laptopom. De komolyan nem azért, hogy bizonyítsak magamnak. Mármint ha csak nem a tudatalattim szórakozik. Szóval az történt, hogy a training után elmentünk souflakizni, és leültünk, én mind a két táskámat lepakoltam az asztal alá, nehogy elvigyék, logikus, nemde. Szóval miután elváltunk olyan jó érzés volt hazafele sétálni. Tudjátok, jól sikerült a training,  a vacsi isteni volt, a levegő kellően lehűlt, az ősi városkapu mellett repültek a madarak, valamiért még a táskám sem érződött nehéznek. De biztos azért, mert megittam a vizet az irodában, szóval vennem kell jegyet, meg o-ó ... Francba. Kérlek, ha létezel odafönt, add, hogy legyen ott, csak legyen ott, ahol hagytam, csak legyen ott. És ekkor megdöntve a 100 méteres síkfutás rekordját már csak egy adag görög fiatalember lábai közül kellett előhalásznom őt. Hű társamat kalandjaim során. 

És hangsúlyoznám megint. Én szervezett vagyok. Annak számítok.

A magyar nyelv.Mindig gondolkoztam azon, hogy milyen. Mármint tudjátok, a francia szenvedélyes, az olasz éneklős, a kínai ... kínai. De számomra egy nagy probléma volt, hogy hogyan ítéljem meg, mivel én így gondolkozom, ergó tök menőn hangzik. De ezen a héten rájöttem, hogy a magyar nyelv nem "szép". Mármint félreértés ne essék, nem akarok beszállni a szokásos pesszimista, ami magyar az rossz kesergés áradatba., Meg amúgy is, nem állíthatja senki sem azt, hogy egy nyelv, amiben olyanok vannak, hogy kopár szík sarja, meg hogy álljunk össze, mint két kicsi legó,(és még nem is beszéltünk a káromkodásról, vagy a random vicces nevekről, mint tücsök, böszme, stb..), na szóval hogy ez a nyelv nem szép. Mert igenis az. Csak a helyzet az, hogy a maga sajátos magyar módján szép.Olyan másoknak első hallásra mi a fene módon. Mert kedves elvtársaim a szomorú helyzet az, hogy a külföldiek első hallásra nem ájulnak el úgy a nyelvünktől, mint teszik azt a franciától, olasztól, new yorki akcentustól. (Sőt, amikor utánozni próbálják, akkor általában csing-csang-csung jelzőket használnak.) Mert nem értik, nem érzik, túl bonyolult, túl más. És ez igaz mindenre, ami magyar. Kevés olyan embert ismerek, akinek az álom úti célpontja kis hazánk. Tudjátok, nem vagyunk egyszerű nép. Mármint nem hiszem, hogy van egyszerű nép, de mi általában még jobban megbonyolítjuk a dolgainkat. Lásd nyelv. Ami furán nem klasszikusan szép, de mégis zseniális.

Na és honnan vontam le ezt a korszakalkotó következtetést (már megint. korszakalkotó. egy. hol másutt csinálnak ilyen szavakat. kettő. melyik másik néppel lehetne egy szóban éreztetni a bőröndnyi szarkazmust, amit ez a szó hordoz. köszönjük a politikusainknak). Szóval. Global village. Mit hozzon egy magyar lány, aki mivel már egy hónapja itt van, tipikus magyar kaját nem tud, túl sok anyaga nincsen, ppt az hasít (mert ebben menő vagyok), de az nem elég. Na és ekkor siet segítségére a végzet, és találkozik magyarokkal Thessalonikiben, akiknek van valami 70-es évekből származó Gőgös Gúnár Gedeonja. Na és ekkor játszhatunk ki tud magyarul olvasni jobban játékot. Ami meglepően vicces és sikeres játék 20 év fölött is. Alkohol nélkül. True story.

Folytatva a szép, de ahhoz, hogy ezt lássuk, meg kell ismerni nyelvekhez, jöjjjön a német. Vicces volt, mert ma délelőtt az iroda elég kihalt volt, vagy 4-en voltunk bent és elég beszélgettünk. És szóba került a fantasztikus német-görög meccs, és azután rájöttünk, hogy mindannyian tudunk/tudtunk németül beszélni. ÉS nemtudom, a sok Deutschland über alles, meg a du bist einfach über-super közben bevillant a következő szám:

Vigyázat, a most következő bejegyzés nem fog tartalmazni semmilyen időrendiséget, logikát, vagy racionalitást. Csupán az elmúlt 10 nap flashbackjeit.

Először is. Van egy saját szobám. Egy saját lakásban. nézzétek.

Oké, még rendetlen, meg elég kopár, de csak tegnap költöztünk. Ez még nem a végleges, mert a végleges helyen (ahol január végéig lakni fogunk) egyelőre még mások élnek, csak 3 hét múlva cuccolhatunk át. az még menőbb, mint ez, mert abban van nagy erkély, meg nagy konyha, meg nappali, meg klíma is - amit elvileg nem támogatok, mert rossz a környezetnek, meg az egészségnek, de könyörgöm, 35 fokban aludni/létezni nagyon brutál, szóval gyakorlatilag hálát adok a sorsnak hogy 3 hét múlva élvezhetem a romboló hatását.

Huh, de dörög ez ég. Kicsit félelmetes. Egyedül vagyok és rákattantam egy sorozatra, the Killing a neve, mindenkinek ajánlom, mert izgalmas, színvonalas, meg minden, csak ez a gyilkososdi nem annyira segíti, hogy az ember zenben létezzen egy tök üres lakásban. Amit pedig nem ajánlok: tetovált lány, amerikai verzió. Tegnap este gyrost hazahozva (ami akkora volt, hogy embert lehetett volna ölni vele, először fordult elő, hogy nem bírtam megenni) moziestét rendeztünk, és valamiért a tetovált lányt raktuk be, de annyira, de annyira unalmas volt, mint maga a könyv. másfél óránál feladtuk a nézését)

Miért vagyok egyedül? Jogos kérdés. A sztori szokás szerint hosszabb, és bonyolultabb, mint egy brazil szappanopera, de röviden összefoglalva: Ada legjobb barátnője Didi. Didi is Thessalonikiben él, csak másik helyen dolgozik. Didi jóban lett egy görög lánnyal, aki jóban van Adával is -Mariával. Na, 3 lány, mint öri barik, elég robbanékony képlet. Valamikor 2 hete el is jött a kölcsönösen sértődöttek vagyunk állapot. Ami annyira nem zavarna, de tegnaptól Ada, Didi és én együtt élünk. Az első közös esténk pedig annyira békésen és lazán zajlott, hogy úgy döntöttem, nem megyek ma velük együtt Chalkidikire. Hogy még 20 eurót is fizessek azért, hogy velük legyek, nem-nem. Menjenek el csak ketten, beszélgessenek, rendezzék le a dolgaikat. Különben bajos lesz még hét hónapig együtt lakni. Szóval ez a magyarázata önként vállalt remeteségemnek. Ami nem rossz egyáltalán, sőt. Csak egy gond van vele. Az éhség. Mert fene se gondolta volna, hogy vasárnap ételt találni Thessalonikiban kábé egy mission impossible szintű valami.

Bolyongtam a városban egy órát, aminek az lett a következménye, hogy felfedeztem egy rakat ősi falat, meg templomot, meg a környéket, és végül sikerült hazatérnem egy croisanttal és egy adag csokis keksszel. Igazából még vehettem volna gyrost is egy-két helyen, de mindenhol rossz arcú úriemberek ültek. És kicsit frusztráló, hogy ahogy elhaladsz a bolt előtt, a beszélgetés megáll, és minden egyes férfi úgy bámul rád, mintha egy sétáló kardszárnyú delfin lennél. Na ez a jelenség annyira nem motivált arra, hogy bemenjek közéjük, és angolul szerencsétlenkedve rendeljek, aka a fejemre írjam, hogy "tömött pénztárcájú amerikai vagyok". Amúgy komolyan. Mért hiszi minden nemzet, hogy bárki, aki angolul beszél, az amcsi. Miért?

Erről jut eszembe a hét legjobb estéje, csütörtök. Az volt a gyakornokok utolsó estéje, mert másnap elutaztak a táborba, ahol angolt fognak oktatni. Aminek örültem, mert ez azt jelentette, hogy 1. végre bulizunk, 2. a nagyon cuki amerikai meleg srác, akivel meg kellett osztanom a régi helyemen lévő szobámat végre elmegy (mert bármennyi is cuki volt, na, a magánszféra fontos)

Szóval hajókáztunk a tengeren. Kötelező rendelni, legolcsóbb: 3 deci sör - 4 euró. Aztán elmentünk egy bárba - kötelező rendelni, 3 deci sör - 6 euró. /Amúgy itt jegyezném meg, hogy a magyar vendéglátók tanulhatnának abból, hogy bárhová mész, az italod mellé annyi ingyen vizet kapsz, amennyit akarsz, plusz általában valami rágcsát is, ha pedig többen vagytok, biztos kaptok valami ajándékot - mi például a hajón 2 kör felest kaptunk ajándékba./ 

Vicces volt a bárban, mert annyira fullosan tele volt, hogy csak a felső szinten tudtak nekünk egy talpalatnyi helyet adni. Ahol ültek az emberek (Lent meg álltak). Na mi arrébb toltuk a székeket, és elkezdtünk táncolni. És ekkor jött el a vicces rész, mert egy idő után az egész felső szint táncolt. 

Meg utána az is vicces volt, hogy rájöttem, hogy evégül elfelejtettem felírni, hol lakunk pontosan, a lány, meg nem vette fel a telfonját, és így nem akartam taxizni, mert nem tudom, nem olyan jó benyomás beülni hajnali háromkor egy taxiba, és angolul kérni, hogy vigyen valahova, amit körülbelül tudsz. Szóval inkább gyalogoltunk egy teljes órát a busz útvonalán, mert azt tudtam fejből. kicsit bosszantott, hogy még ekkor is olyan meleg volt, hogy totál leizzadva értünk haza.

Hmm. mik voltak még. Ó, tudom, voltunk tervezni is, Chalkidikin. Egy isten háta mögötti eldugott házikóban. Ami

nekem bejött, mert olyan volt, mint a nagymamám kis faluja, Kertéssziget. Csak melegebb volt. MEg 20 perc gyaloglásra ott volt az Égei tenger.

Az út a tengerhez. 20 per séta nem sok. 20 perc séta 40 fokban. na ez annyira nem esik jól.

Itt már majdnem ott vagyunk. És végül.

A TENGER.

Tiszta és meleg, és mivel hétfő délután volt a szezon elején, viszonylag üres is.

Sajna túl sok kép nem készült, mert inkább fürödtem. 

Oké, kezd Ilíászi hosszúságúra nyúlni ez a bejegyzés, szóval a többi történést csak felsorolásszerűen:

• a gyros, buhazza, suflaki triumvirátus mellé a tiro pita (feta sajttal töltött valami) nevezetű péksütemény is csatlakozott, az istenem, hogy lehet valami ennyire jó dolog közé
• az ukrán gyakornokok annyira nem szerették Magyarországot. Mondtam nekik, hogy voltam már Ungváron és fintorogva kijavítottak, hogy az nem Ungvár, hanem ..... (ukrán neve). 
• rendeztünk ilyen Global village-et, ahol mindenkinek prezentálnia kellett az országát. Ada prezentálta a töltött káposztát, mint tipikus román ételt. A következő prezentáció az enyém volt, és ebben is benne volt a töltött káposzta, mint tipikus magyar étel (még előző este raktam össze, akkor se vehettem volna ki, ha akartam volna). Asszem itt kerültünk a legközelebb egy olyan beszélgetéshez, amit én nem akarok, hogy megtörténjen, mert nem hiszem, hogy vezetne bárhová is. hihetetlen milyen széthúzó, romboló ereje van a mai napig ennek a 90 éve hozott döntésnek. 
• menjünk, Palikám! - a mondat, amire legkevésbé számítanál Görögországban. de nem, mert az isten háta mögötti helyen, ahol terveztünk, lakik az egyik lány nagymamája, aki jó 30 évet lehúzott Magyarországon dadusként. És szombaton jött a rokonság látogatóba. Érdekes volt, amikor a nagymama a Kádár rendszerről merengett, hogy az volt az aranykor, és bár olyan lenne Görögországon is, meg a mai Magyarországon is. Nem, nem érdekes, kicsit szürreális volt.
• képzeljetek el egy lakást, ahol lakik egy család (2 szülő, egy gyerek) majd megérkezik egy magyar lány, aztán az egyik szobába kerül egy meleg amerikai srác, a kanapét pedig egy szerb srác foglalja. 3 napon keresztül a reggeli készülődés = soha véget nem érő várakozás a fürdőszobára
• time of so proud of myself: Megtörtént a csoda, leszólított egy görög. Férfi. És nem azért, mert malakia voltam (idióta, hülye) és a járda közepére festett bicikliúton sétáltam. Nem, ez el akart vinni kávézni. Vagy a tengerpartra. vagy meccset nézni. vagy beszélgetni. de sajnos nem tudtam fejből a telefonszámom, facebookom meg nincsen, az emailem meg nem működik, szóval....
• dicsekvés nu.2: mondtam az amerikai srácnak, hogy szeretnék egy angolszász országba költözni, hogy fejlesszem az angolom. mire mondta, hogy szerinte már így is tök jól tudok, szóval csak azért nem kell. tanulság, már egy hónap külföldön élés is rohamosan javítja a nyelvi kifejezőkészségedet
• nlmet-görög focimeccs. az érzelmi sík egy olyan szintjére terelve, ahol a 3. gól után már nagyon sajnáltam kis görög pajtikat.
• végül, de nem utolsó sorban random képek a tervezőről:

Grillezés eredménye:

Utána pedig jöhetett egy igazi klasszikus: vodka-görögdinnye:

Láthatjátok, az élet rendesen zajlott Thessalonikiben az elmúlt héten.

Hát ez is megtörtént.

Esik az eső. Itt. Thessalonikiben.